Keresés
  • annaozsvath

A Kapu

Érezted már Te is, biztosan, mikor a természet szól Hozzád. Mikor hívnak a fák, mikor egyszercsak megállít egy Erő, egy ősi hang, melyet csak akkor értesz meg, mikor átadod magad a nemtudásnak, az esendőnek, a gyengének, ha kell, nehéznek, ha kell, kellemesnek, de mindenképp önátadás valaminek, ami rendkívül gyógyító és transzformatív.

Ez a fa télen már egyszer megállított, éreztem, hogy egy Kapu, mégsem mentem vissza azóta. Ma arra sétáltam de elmentem mellette, mégis újra megállított. Mikor beálltam a közepére, Fentről egy istennő beszélt hozzám, hallottam hangját a fejemben. Percek alatt engedhettem el azokat a terheket, amiket már nem szeretnék tovább cipelni. Kinyitottam a szemem, de éreztem, máshol vagyok. Visszacsuktam és vártam. Milyen nehéz még mindig csak úgy benne maradni a jóban ….

Ez a kép utána készült. Van, akinek ez csak fa es mindig is az marad. Akinek a fény csak napsugár és véletlen, hogy épp oda vetül a fénye.

Volt, amikor a cinikus részem, aki hű volt a családból hozott hitrendszereihez, ugyanezt gondolta, de valójában mindig is vágyott megállni es megölelni egy fát. Csak az ciki volt, ugye …


Talán pont egy éve lehetett, mikor megértettem, hogy nem a családomnak fordítok hátat, ha elengedem az ő hitrendszereiket és működésüket. Hogy a hűség a szívben dől el, nem a fejben, a sziv pedig úgy szeret, hogy nem állít feltételeket és elvárásokat. Hogy nem a szeretet felbonthatatlan áramlását szakítom meg ha magamat választom, hanem a visszahúzó köteleket, és amíg azt hiszem, hogy csak addig vagyok szerethető, míg teljesítem az elvártat, addig sosem fogok tudni nemet mondani másoknak és igent mondani magamra.


Pedig Igent mondani magamra a legfontosabb, nem csak saját, hanem mindannyiunk közös érdeke.


Ez a fa a Zugligeti Lóvasút épülete felett levő kis erdő közepén van, Istennők Kapuja nyílik benne. Áldott Teli Holdat mindenkinek!



1 megtekintés0 hozzászólás