Keresés
  • annaozsvath

Otthon lenni vagy Családban lenni?

Tízen voltunk. Olyan csodálatosan szép energiákban, elfogadásban, szeretetben, amit csak az

őszinte, tiszta és nyitott szív képes teremteni és befogadni. Utoljára ilyen összhang és egymásra találás a nyári elvonuláson volt, ahol az egymásnak ismeretlen emberek is érezték, hogy megérkeztek valahova, ami puhább, melegebb, bársonyosabb és ragyogóbb, mint ami otthon eddig volt.


Érdekes, hogy a legszerencsésebb és legboldogabb gyerekkorból érkezők is mindig azt mondják, ilyen eddig nem volt, és otthon a családban legtöbbször nincs is. Otthon nem érzik úgy magukat, mint mikor így együtt vagyunk.

Otthon soha egyszer sem tudtak annyira őszinték lenni, mint itt, együtt.


Otthon soha nem érezték ennyire szeretve, elfogadva és megértve magukat, mint itt, együtt.


Otthon soha nem ölelték őket úgy, mint itt, együtt.


Mi van akkor, ha mind, akik így együtt ebben kiteljesedünk és újjászületünk, a nehéz fájdalmak és lemondások után beláthatjuk, hogy ennek sok értelme és oka volt, hogy így történt, hogy így van.

Mi van akkor, ha nem ott vagyunk otthon, ahol eddig gondoltuk.


Mi van akkor, ha valami régi vállalás az oka annak, hogy nem saját otthonbéli családot választottunk.


Mi van akkor, ha így tudtuk és tudjuk a legtöbbet adni ... otthon és így tudtuk a legtöbbet fejlődni önmagunk számára is.


Mi van akkor, ha minden, ami velünk történik, valójában kizárólag a (szellemi) fejlődésünk érdekében történik és mi magunk voltunk, akik megírtuk a saját forgatókönyvünket.

—————


Te magad voltál az, aki egytől egyig az összes tapasztalást bevállaltad AZÉRT, hogy hosszú idők maradék kidolgozatlanságait meggyógyíthasd végre.


Igen tudom, iszonyú intenzív, baromi erős és hatalmas erőket próbáló. Van azonban egy jó hírem: a döntést már meghoztad. A végcél már létezik. Ha mindenki emlékezne, nem lenne értelme.


Ez már a végjáték, hatalmas felszabadulások történnek, minden nap kell új döntést hozni és minden nap kell dolgozni valamin. De annyira megéri, annyira nagyon megéri, és én olyan nagyon hálás vagyok most a mai csoportért, a szellemvilági és evilági segítőkért, hogy ebből az energiából mindenkinek szeretnék most adni, aki olvassa a sorokat menjen hát, sok fénnyel, szeretettel, és bár egyáltalán nem érdekel ez a korlátozós baromság meg a világcirkusz, most azért elkezdem majd várni ennek az egésznek a végét, hogy nagyon gyorsan szervezzünk egy elvonulást, ahol újra együtt táncolunk, és sírunk és közben nevetünk és állítunk és meditálunk és jógázunk és vagyunk, létezünk, beszélgetünk, bort iszunk és összedőlve alszunk el a teraszon a pokróc alatt.


Hálás vagyok a Mezőnek és a Mező Szellemeinek, hogy mindig velünk vannak és gyengéden irányítják a folyamatainkat és minket. Hálás vagyok, hogy végre nem tekintek már magamra áldozatként és hogy egyre többen ébredünk ennek az aldozatisagnak a mátrixából.


Istenember születik, és soha nem hagynék ki egy ilyen kollektív bulit - mint ahogy nem is hagytam ki hajrá hajrá mindenkinek.



3 megtekintés0 hozzászólás